Famíliám

A Keri 1953 tavaszán pár napos eltávozást kapott, és meglátogathatta a Miklósyékat Szegeden.

Március 4-én a következő lapot írta:

Március 5-én meghal Sztálin.

Ha tudták volna, hogy hamarosan vége!

Május végén Rákosit Moszkvába rendelik. Attól, hogy ott mi történt így ír a visszaemlékezéseiben:

„Elmondották, hogy milyen nagyszabású amnesztiát hajtottak végre. Javasolták, hogy mindezt mi is igyekezzünk nálunk megvalósítani  […] Javasolták, hogy szüntessük meg az internálótáborokat és magát az internálás intézményét.” (Rákosi Mátyás Visszaemlékezések)

Július 3-án Nagy Imre miniszterelnök lesz, és július 31-én rendelet születik a kitelepítések megszüntetéséről.

„A kormány egyidejűleg megszüntetni az internálás intézményét, az internálótáborokat pedig feloszlatja. […]Rendezni kívánja a kormány a  kitelepítettek helyzetét is, lehetővé téve számukra, hogy az összes állampolgárokra kötelező jogszabályok figyelembevételével*, választhassák meg letelepedési helyüket.”

* Ez azt jelenti, hogy a „zárt városokba” pl. Budapestre nem mehettek

A kitelepítettek persze igyekeznek előrelátóak lenni, minél hamarabb munkaszerződéseket kötni.

Az Apa:

A Keri és a Kata:

A lányok szerződésének később jelentősége lesz.

Így látta a Kata:

A valóságban:

Indulás a munkába:

És a Kata szerint:

Így látta a kitelepítettek életét Katuka:

 

 

 

1953.

Juta a szilvesztert persze Berényben tölti. Zsuzsa beszámol a szegedi szilveszterről, isten bocsássa meg nekem, de úgy érzem, nem teljesen őszintén. A jószándékot, igyekezetet elhiszem, csak már akkor sem sikerült megbírkóznia a feladatokkal.

Egy szegedi kép ebből az időből, a színház előtt, a sok műszaki miatt azt gondolom, mindjárt kezdődik a főpróba. A kép jobb szélén "Ottó bácsi", Ádám Ottó.

Íme az utolsó három levél:

Elolvasom »

Közös munka. A szerzők: Apa (vers), Kata (rajz) Keri (szinezés)

 

Ha jól sejtem a Juta egész nyáron, sőt ősszel is Mezőberényben tartózkodott. Hisz a Totinak "úgysincs semmi doolga". (De szerette ezt a dalt! "Pont, mint az életben". mondta, csak félig viccesen.)

Mezőberényben közben így élnek a pesti lányok a Kata szerint:

 

Ráadásul az Aput elviszik katonának, így aztán lehetetlen elhozni a gyereket Szegedre, de még látogatni (kihagyja a második születésnapot, szept. 15.) is. Addig nincs is megoldás, míg a mezőberényiek ki nem találják, hogy a Julika (Búza Julika) eljön Szegedre és vigyáz a Jutára.

Annyira jellemző az Anyura, ahogy készül, elképzeli, milyen jó lesz az élet a Julikával, egyelőre elégedett is. Az Aput elküldi értük, és a Julika megérkezik egy gyakorlatilag idegen gyerekkel. (Később majd persze igazságtalan, türelmetlen lesz a Julikával is.)

Jön a karácsony, amit a Juta Mezőberényben tölt, szülők nélkül.

 

 

 

 

 

Kedveseim, ez most úgy hangzik, mintha szemrehányás lenne, ám tévedés, nem gondolom, hogy sanyarú gyerekkorom volt, sőt. Egyszerűen ilyen volt szegény Anyu. Sok tulajdonságát örököltem én is.

Észrevettem, hogy mikor mesélek róla, a "szegény" állandó jelzőjévé vált (epiteton ornans!) Mindig túlbecsülte az erejét, de be semmiért nem vallotta volna. A legidegesítőbb, valljuk be, az a tulajdonsága volt, hogy mindig megszépült a múlt: régen ő mosott, takarított, gyereket nevelt, tehát mindenről tudta, hogyan kell csinálni. Persze, ha magába nézett, tudta, hogy nem felelt meg a saját elvárásainak - de ezért igyekezett minket büntetni.

Vajon érezhető-e ebből a jellemzésből, hogy megértettem, értem, és egyáltalán nem haragszom rá?

No, majd finomítom még a jellemrajzot és a gyerekeihez való viszonyát is. (Ez csak egy blog, belefér az aznapi hangulat.)

Íme Anyu levelei 1952 karácsonyáig:

Elolvasom »

Három anyu-levél.

Az első: Húsvét után hazaérkezve Mezőberényből Zsuzsa megbetegedett. Hiányzik az anyukája, hisz még mindig csak 27 éves.

A második: már jobban van, a Prüntyiről áradozik.

A harmadik: újabb betegség, ám ezalatt a Prüntyire Mezőberényben vigyáz a Toti.

Néhány kép színesítésnek. nehéz ám az illusztráció, mert a családban is dúlt a személyi kultusz, csak a kultivált személy volt más.

Prüntyi és Wagner Jocó (dr. Wagner József), akit még a mezőberényi tavasz előtt így emlegetett: ”Jocó is ott van. Ejnye, ejnye, óh, óh, óh Jocó.”

A másik kép annak illusztációjaként, hogy mennyire tudtak bánni a gyerekekkel. Csoda, hogy Juta olyan jól érezte magát Mezőberényben?

Segítettek, mit a levelekből kiderül a szegedi kollégák is - pedig gondolom, nem is ismerték a kitelepítetteket -, Ambrus Edit (Brusi), Koós Olga. Lehet, hogy mások is, de egyelőre ők jutottak eszembe. Brusiról nem találtam képet, (még keresek! - nagyon szépnek emlékszem rá), Olgáról is csak egy olyat, amin még fiatal, de azért későbbi, mint 1952.

 

Elolvasom »

Csak nem akar meleg lenni! Fűtés, főzés problémák. A Zsuzsa még elég hősies anya és háziasszony (bocs a "még"-ért Anyu!)

Egy faximile Zsuzsa-levél részlet:

1952. márc. 12.

Édes Stokikám, ma megint elment a postás és nem hozott semmi hírt Rólatok. Csak egy levelet a Gázgyárból, igaz ez is öröm vagy legalábbis félöröm, mert azt közlik, hogy amennyiben bizonyos alkatrészeket beszerzek, beszerelik a gázórát, na most attól félek, hogy ezeket nem tudom megkapni. Ráadásul most egyedül vagyok, Gyurikának véget nem érő főpróbái vannak, úgyhogy utána sem nézhetünk rendesen. – Szóval 1-én elment Juci, és pillanatnyilag hetenként 2-szer jön egy „uriasszony” à 20 forintért. Nagyon jól bírok mindent egyedül csinálni, a kismosást is (mindennap egy keveset) egyedül a takarítást utálom. Arra is nem időm nincs, hanem utálom. Tüzelővel Gyurka lát el, a bevásárlást előre és felváltva csináljuk, de különben is egyszerűeket főzök, és főleg spirituszon. – Végeredményben meg tudnék lenni már bejárónő nélkül is, eddig az volt a főprobéma, hogy mégis lefektette a gyereket, ha színházba akartam menni. Most erre is találtam megoldást. Gyurkának van itt egy nagyon kedves, aranyos unokahuga, aki örömmel megteszi, hogy egy hónapban egyszer lefekteti Prüntyikét. Ezek szerint fel fogok mondani a néninek is. Különben sem vagyok meghatva a munkájától. – Juta angyal. Nagyon jó. Hagy engem dolgozni. Mindenhova mászkál utánam, de egyedül játszik. Rengeteget beszél. Már jóval barátságosabb, persze most is az óvatos közeledést szereti. Nagyon ügyes kis keze van, de olyan nagyképűen használja őket, hogy ügyesebbnek látszik, mint amilyen. Összefüggő gondolatsorai vannak. Most pl. azt mondja „Tubi szíj, ne szíj Tubi, ejnye, ejnye, oh, oj.”. És közben rosszallóan csóválja a fejét. Nagyon hiú. Egyszer a tejes néni azt mondta rá, hogy szép, azóta állandóan emlegeti: „Tej néni, jaj cép”. Tegnap voltam vele az Oti-ban, mert kiütései vannak, és bár gondoltam, hogy csalán, biztonság okáért megkérdeztem. Ott sem sírt egy szemet sem. Valószínűleg tojástól kapta, mert a múltkor evett rántottát. Hál’Istennek nem viszket neki nagyon, csak néha a háta. Pont most van Tubikának is, és ő véresre vakarja magát. Általában elég erős a szervezete. Tubika bizony elég gyakran beteg, és erősen megviseli. Juta, ha kétszer volt náthás egész télen a fűtetlenség ellenére, és akkor is étvágya, kedélye változatlan maradt. – Most már fűnek-fának osztogatja a „pu”-szikat. – Fürödni azonban változatlanul csak elvben szeret. Nagy lelkesedéssel fogadja a kiskádat, de leülni nem hajlandó és azonnal ki akar mászni.

Megjött Mitától a harisnya. Párját 125-ért adtam, de csak elsején fizetnek. Remélem, megfelel?

A levelet elküldtük.

A csomagot megkaptátok?

A múlt héten beállított Pepi, Jutkának hozott két bugyit. Azt mondta, Nektek is akar csomagot küldeni, és Jancsi szándékozik meglátogatni.

Feri hogy van? Nem mentik fel?

Sok mindenre kíváncsi vagyok, dolgoztok-e? De főleg arra, hogy vagytok? Nagyon szépen kérek egy levelet!

Sokszor csókolok mindenkit

Zsuzsa

1952. márc. 15. szombat

Édes Zsuzsikám! Ma jött meg a leveled, szegény kicsikém, most jöttem rá, hogy már több, mint 2 hete, hogy utoljára írtunk. Csomagod megjött, Babszi[MJ1] levele is, ha legközelebb is, megint küldd el, mert Mancit nagyon érdekli. Mi jól vagyunk általában. Pillanatnyilag ugyan Kata, Nusi és én szörnyen meg vagyunk fázva, Jutka már túl van rajta, még Apun a sor, bár szegénynek állanfóan fáj a jobb válla és karja, amit azt hiszem, ennek a szörnyű nedves lakásnak köszönhetünk. Általában mindnyájunknak fáj valamije, hol lába, karja, dereka, már ideje volna, hogy kikerüljünk a jó levegőre. Egy párszor már megtörtént, hogy nem tudtunk befűteni, ha a bizonyos északi szél fúj, de tegnap és ma teljesen lehetetlen, úgyhogy egész nap a háziaknál tanyázunk, mert nálunk olyan hideg van. Szegénykém, Ti is sokat szenvedhettek a fűtetlen lakásban, és ez a hosszan tartó hideg szörnyű, az ember már nagyon türelmetlenül várja a melegebb időt. A munka is nehezen indul meg a hideg miatt. Apa talán egy hétig ásott gödröket, de ez a munka is leállt. Most nagy gondban vagyunk, mert valahova szerződni kell, és szeretnénk a legmegfelelőbbet kifogni. A lányok a téglagyárat járják, ma is ott voltak, ott hála Istennek bíztatják őket, ma föl is írták a nevüket, állítólag, ha javul az idő lesz fölvétel. Ez gyönyörű volna, mert közel van, és 8 óra munkaidő. Szeretnénk, ha Apának is sikerülne oda bejutni, jövő héten ő is elmegy. Lehetőség van még a Körös mellett facsemetézni, ez 5 km távolságra van, aztán állami építkezés, hol itt, hol ott a tanyákon, persze ez is messze, végül az állami gazdaság, ami messze is van, és nyáron 12 órai munka. Téglagyár volna a legjobb, csak sikerülne. Most volt kötés, az Anyuskám két kardigánja, aminél elég pechesek voltunk. Az egyiket még itt fölfejtettük, mert szűk lett, pedig képzeld 2-es tűvel volt kötve, a másikat elküldtük, de sajnos Anyuskám írta, hogy szűk, ezek szerint ezt is át kell kötni. Én most egy kiskosztümöt varrok, érted, gyönyörű szövetből egy komoly kosztümöt, nagy merészség volt tőlem, de a végén még egész jól sikerül. Most csökken a varrás, de nem bánom, mert szeretnék végül a családnak is valamit csinálni. Kis Prüntyikémnek a rózsaszín pólyából is fogok valamit csinálni, pizsama nem telik. Édes pici babámat szorongasd össze, és mondd neki, hogy Toti küldi. Olyan édes lehet már, alig várom, hogy lássam. Általában az egész család folyton emlegeti. Apának csak úgy ragyog az arca, ha beszél róla, avagy olvassa a leveledet. Ha meggondolom, azt hiszem, mához 4 hétre jöttök. De jó lesz. Kicsim, a fényképezőgépet hozzátok el. Apa köszöni az órát, nagyon örül neki, de most nem találjuk az ezüst láncot, Zsuzsikám, nem vitted azt el az ezüst órával? Bébifonal ha van még, az nem rózsaszín, hanem egy megkezdett kék ágykabát, ha netán egyszer kezedbe kerül.

Kis Prüntyike kiütései remélem elmúltak, és egyszer már kérdeztem, mi van a himlőoltással, nem feledkeztetek meg róla? Sok dolgod van most ugye, hogy egyedül vagy, bárcsak sikerülne a gáz bevezetése, az nagyon nagy segítség volna. A küldött mákos receptet ismerjük, már mi is csináltuk. Babszi harisnyáinak igen örültünk, jól jön a pénz, mert most igen gyéren van, már ránk férne, hogy szegény dolgozóink rendesen keressenek. Ha Gyuri[MJ2] nem küldte volna a 350 forintokat, nem tudom, mit csináltunk volna.

Zsuzsikám, most jönnek az újabb kérések. A Magdi konfirmál pünkösdkor, és szeretnék neki egy fehér csipkenadrágot kötni: én nagylelkűen a te paplanfonaladra gondoltam, abból szeretném, ha hoznál cca. 10 dekát. Apa azt mondja, hogy ezt húsvétig még ötször írjam meg Neked, de ugye nem kell? Tudod ez miért van? A napokban kapott Jutka Tóth Ilustól 150 frt-ot, és írja, hogy még karácsony előtt írta Neked, hogy, hogy Kecskeméti Hugó[MJ3] küldene ruhaneműt, és azóta semmi jelentkezés. A mi Rózsinkat küldtük el érte. A második számú kérés, ha Babszitól megjönne a ruhás csomag, azt mindjárt továbbítsd, a postát itt fizetjük. Nagyon kíváncsiak is vagyunk rá, és hátha van benne cipő, amire meg nagy szükség van. Kata az Amáliától kapott megint csomagot: kombiné, nadrág, blúz, szoknya, pullover, mákzacskó, egy kis pamut, 2 könyv. Berényi hírek: szegény Tibor bácsi és Nagy Sándorné (Mária nagyanyja) agyvérzést kaptak. Kórházban vannak, Tibor bácsi elég rosszul van, Nagy Sándorné életveszélyen túl, de féloldala béna és a fölgyógyulás hónapokig tart. Szegény férfi itt egyedül egész összetörve.

Zsuzsikám édes, sokszor csókollak mind a hármatokat és a picit még külön is

Stoki

márc. 15.

A Pestre küldött leveletekre semmi válasz?

Szeged, 1952. márc. 23.

Édes Stokikám, bizony a múltkori leveledet már nagyon vártam, pedig tudom, hogy te se nagyon érsz rá. Én is már három napja készülök írni és sohasem sikerül. – különösebb újság nincsen, várom a Húsvétot. Lehet, hogy hamarabb megyünk, ha Gyurka úgy ér rá, mert szeretném, ha ő is jönne. Még persze megírom, mikor érkeznénk. – Stokika, mindenekelőtt: írd meg, mit vigyek magammal (a fényképezőgépen kívül) Milyen fajta sütiket? Erre hamar válaszolj, mert nem tudom, mikor megyünk.

Gyurka az ünnepek alatt játszik, mi persze szeretnénk, ha nem lenne baj, megint legalább egy hétig maradni. (Azért írok ilyen összevissza, mert közben Prüntyi körüli teendőket is el kell végeznem, a krix-kraxok meg azért vannak, mert a töltőtollal ő is itt kalimpál, mondván ”Totina íj juta jevejet” Most meg azt mondja „cecucát (ceruzát) jetenni”. – szóval a másik fontos, hogy az apunál lévő Ady-könyvet kérik vissza. – Most teljesen egyedül vagyok ( az „úri” asszony nem ért semmit és egy olyan kis spirituszmasinán főzőcskélek, mint amilyen Nektek is van. Három megtöltéssel tudok egy lezsírozott krumplit csinálni. Tüzelővel változatlanul csehül állunk, és csak nem akar jó idő lenni. A kismosást is én csinálom, egész a konyharuhákig bezáróan, szép lassacskán, minden nap valamit. Minden megy, délutánra általában semmi dolgom, egyedül a mindennapos takarításra nem tudom elszánni magam, azt nagyon utálom. – Juta nagyon édes, csak szegényke most influenzás (elkapta az apjától), és amellett az alsó szemfoga is nő. A fölsők már kinn vannak. Most azokat a morzsákat söpri össze, amiket csinált. Hál’Istennek nagyon puszilódzós. Persze még a „pu” puszi járja. Írtam már, hogy hiú? Legújabban a kis szűrt kell rajta megcsodálni ”jaj cép”. A kis szűr idén már aktuális. – a csalánok elmúltak. Az oltás sajnos még most sincs meg. – A gázórával sajnos megint baj van. Megszereztük az alkatrészeket, most állítólag megint kifogyott a mérő. Gyurka holnap megy ki utánanézni. Már nagyon dühös vagyok. – A pesti levélre eleddig semmi válasz, de ilyen hamar én nem is vártam. – Apa óralánca itt van. – Nem válaszoltál, mi van Ferivel? – Tibor bácsit nagyon sajnálom. – Újabban telefonunk van. Száma: 45-65. A szomszédék az ikrünk: 44-64. A kassai nagymamát „kacsa mamának” hívja. – Szóval Ady kötet, süti-lista! Levél!! Stokika csináltál te otthon kis kifliket, rendes sós-kifli forma, csak kicsi. Ha tudod, melyikre gondolok, küldd el a receptjét.

Csók:

Zsuzsa

(Fejjel lefele bepréselve: paplanfonalból csipkebugyi?)

1952. márc. 26. szerda

Édes Zsuzsám! Nagyon nagyon röviden írok, mert hál’ Istennek nem sokára találkozunk! Napok óta egy papírra irogatom, amit meg akarok Neked írni, most sorra veszem.

Főleg Prüntyikén jár az eszem, hogy neki a nyári toilettjeit rendbe hozzam. Sajnos ez Neked megint munkába, kutatásba kerül, de talán meg bírod csinálni.

Volt egy darab új grenadin, abból köténykét szeretnék varrni. A Te kék pizsamádból maradt egy darab, abból már tavaly akartam ruhát, ugyancsak Gyurkának egy szétfejtett fehér selyem inge, ami már együtt ki volt kiszabva el volt készítve a gépen varrás céljából, talán most is együtt van. Egy fehér darázsfészkes piké kabát, amit Te és Jutka is hordtatok. Az ujját és amit kell felhajtani. Most nyárra már jó lesz. Hozd el a fekete lakk cipőjét is. Most a nagy Jutka számára is kérek vaamit. A fehér kombinéja teljesen széjjel ment, és a nyári fehér ruhák alá, ami átlátszik, nem tud mit hordani. Nagy szemtelenség lenne, ha egy lovaglónadrágot kérek? A paplanfonalból jó lesz a Magdinak nadrág, legalább nem olyan átlátszó! Ami kötőtűd van, kérlek hozd el, mert mi most tele vagyunk kötéssel, és kevés a tű. Tegnap jött Pestről 3 kabátra való. Apa óraláncát. A harisnyáért a pénzt, kérlek küldd el mindjárt, ha megkapod, mert mi a pénzzel állunk igen csehül. Ha esetleg előbb jönnétek, az illető küldje el. Most már mind a hárman dolgoznak, de fizetést csak a jövő hónap10.-én kapnak, és addig is kell élni valamiből. A lányok ma harmadik napja a Körös mellett fűzfát nyesnek, állítólag napi 20-22 frt. fejenként. Sajnos csak rém messze van, 7 km oda-vissza, 5-kor kelnek. Apa ma ment kertészetbe, kb. 2 heti munkára, utána valószínűleg a kőművesekhez megy.

Zsuzsikám, most a husvét. Tudom, hogy Nektek sincs bőviben a pénz. Fő, hogy együtt legyünk, nem kell nagy cirkuszt csinálni. Éppen elég sokba kerül az utiköltség, tehát húst már eszetekbe ne jusson venni. Nusival már kiagyaltuk a menüt. Nagyon jó lesz. Mi mákos kalácsot sütünk, Olga küld egy kis édességet, az elég lesz, nem kell úgy tobzódnunk, mint karácsonykor. Tehát a legokosabb, ha te nem sütsz semmit.A sóskiflit leírom külön papíron, hogy mindjárt el is tehesd. Születésnapodra gondolom, még nem leszel itt. Így küldök számtalan puszit. A jó Isten ádjon meg minden széppel-jóval Téged, de azért Gyurkát és az édes picikénket is. Már most nagyon nagyon sokat emlegetünk, és nagyon várunk.

Sok csókot küldök

Stoki

III. 26.

Anyu írásával: +paplanpamut,+süti, +kötőtű, +sonka, +grenadin, +lov.nadrág, +óralánc, +Apu ingei?, J. hálóing, zokni, kombiné, , ruhái, +kabátok, bugyik, +pelenka, +Zs. Pizsama, , +kombiné, zokni, haris, haris.kötő, barna szoknya, pull, +bugyi, +J. bugyira valója

Szeged, 1952. márc. 28.

Édes Stokikám, dátumnak ugyan nyugodtan írhattam volna novembert is, olyan hideg van. ( a valódi /dátum/ azért mázolódott el, mert prüntyi „puci me”-t csinált) – Megkaptam a könyvet és a levelet. Köszönöm a születésnapi jókívánságokat, ha nem említed, eszembe se jut ápr. 3-a. – Borzasztó náthás vagyok és itthon unatkozom egyedül a gyerekkel, viszont aránylag be van fűtve, hát gondoltam, írok Neked egy kicsit, addig is míg nem találkozunk. Az érkezésünk még nem egészen fix. Valószínűleg nagypénteken megyünk. Gyurka meg 21-én vagy 22-én jön értünk, akkor tud ott tölteni egy napot. Húsvét mindkét napján játszik. Nem tudom, hogy fogunk aludni? Jutka vajjon elfér még a ládában?

Stokikám, most eszembe van, hogy mikor megérkezünk, Jutkának készíts valami ebédet. – Sütök vaníliás kiflit, kekszet és dióstekercset. Jó lesz? A csomagunkat postán fogom előre küldeni, hogy nekem minimális cipelni valóm legyen. Gyurka szétfejtett és összerakott ingét nem láttam, úgyszintén a pizsama maradékot sem. Viszont nyárára vannak kartonruhák. A piké kabátra, ha a kis szűr lesz, szerintem idén nincs szülség. Abban van elől (a pikében) egy csúnya folt. Nem tudod, mi az? A lakk cipő még nagy neki. Miért vigyem le? – Valami Prüntyikéről, aztán búcsúzom. Tudja, hogy a vonattal Totihoz fogunk menni, és ott lesz napapa, Kámami, Kata, Manci néni. – Olvas: „Micóci Juta baba” Az Ibolyka kinn lóg jelenleg a fogason. Nézi, aztán boldogan fölfedezi: „búba”[MJ4] egy kicsit gondolkozik. „Kacsa mamáé” – Újabban ebédet főz állandóan. A kis lábasba beleaprít kenyeret és egy kanállal „kavajni”. Olyan hosszú szavakat kimond, mint kávédajájó, hajcsavajó. – Nagyon szelíd baba, eléggé félénk. Azt hiszem, ezt tőlem örökölte. De ha nem rohannak rá megrémíteni, hamar barátkozik. – Mostanában csak a „nad biji”-re akar ráülni. Ott jobban esik az „e-e”. – A múltkor, mikor befejeztem Nektek a levelet keresztrejtvényt fejtettem, és gondolkozás közben a szájamba vettem a ceruzát. Egyszer csak erélyesen rám szól: „nyem cabad! Cecucát cájba nyem cabad!”

Márc. 30.

Közbe kiderült, hogy Nagycsütörtökön utazunk a szokott vonattal. Addig is sok-sok csók

Zsuzsa

---

[MJ1]Mancika mostohalánya Amerikában.

[MJ2]Radványi (Rosenauer)

[MJ3]Barátféle, mint a Schummer

[MJ4]bunda, a kassai nagymama = kacsamama = Apu anyja hozta

1952-ből már a Szegedről írott levelek is megvannak.

Szegeden, a Zászló utca 5-7-ben lakott a Miklósy család. Gyuri és Zsuzsa 22 évesek, Prüntyi "mááféé"(= 1 ¹/₂).

Nézzétek, így érkeztek a levelek:

Ha csak lehet praktikus dolgokról, és vígasztalónak az unokáról írtak.

 

ZSUZSÁTÓL két levél:

Szeged, 1952. jan. 14.

Stoki szívem, már napok óta tudom, hogy várjátok tőlem a levelet, de Prüntyike lázas volt és azt akartam már megírni, hogy meggyógyult. Azt hiszem a foga miatt volt, mert nyáladzikis, és más baja nem volt, se náthás, a kakija is jó volt. De az is lehet, hogy nem a foga, hanem az esze jött, t. i. már nagyon okos. Azt mondtad, írjam meg, hogy miket mond, de ez már nagyon nehéz feladat, mert annyit beszél már, hogy nem győzöm felsorolni. Tegnap óta azt is mondja, hogy namama, naapa. Böokszi, Maci, tej, Zsuzsa, épi = épít, Tum = Tubi[MJ1] , Gyuji = Gyuri, báci új tudományai közé tartozik. Most már kezd megjavulni. D. e. nem fektetem le, mert ½ 10 -10-ig alszik. A nadrág általános sikert arat. – Kiderült, hogy mégis kell a második diftéria oltást is kapnia. 16-a után elviszem az orvoshoz. A himlő oltás elmaradása is izgat. Pénteken volt Gyurkának egy bemutatója.kis szerepet játszik, egy kulákot, nagyon jól. Most már aktuális volna egy főszerep eljátszása is. – Nagy vendégjárás volt nálunk. Múlt hétfőn hozzánk jöttek vendégek, húspástétomot és friss, forró krumplipogácsát adtam nekik. Edit[MJ2] meg szombaton adott vacsorát, paprikáscsirke és krém volt. Ne adj Isten, hogy kijöjjön a formából. Írd már meg, hogy Te hogyan szoktad csinálni.

Ne haragudj, meg kellett várni a 16-át, hogy fel tudjam adni a csomagot. Prüntyi a legjobban a kockákkal szeret játszani. Felépíti, egymásba rakja, elmeséli (tegnap azt mondta: nyuci), ha véletlenül összedől, mondja: bum, de akarattal nem dönti össze.

Szaladok, feladom a csomagot, sokszor csókollak Benneteket

Zsuzsa

U. i. Mi van a keresztrejtvénnyel? Próbáltuk mi is Gyurkával, de aztán nem volt időnk befejezni.

Toti írásával: ruha fénykép oltás krém pamut Feri

Szeged, 1952. jan. 28.

 

Édes Stokikám, ha Jutka hagyja, megpróbálok neked rendes levelet írni. Persze közben állandóan nyaggat, hogy „Aze”,ami azt jelenti, hogy ő kar a ceruzával írni, hogy „zí”, vagyis adjak nekizsíros kenyeret, avagy „ví” = vizet, sőt, hogy „e-e”. Mert kb egy hete szobatiszták lettünk. Persze ez csak nappalra vonatkozik, mert éjjel elképzelhetetlen pipi adagot bocsát ki. Lehetetlen leírni mennyi mindent beszél már. Nama = nagymama, ha megkérdezzük, milyen nagymama? Azt mondja: toti. Sajátmagára néha azt mondja, hogy Juta. Jucit Dzsoszinak hívja, a hosszú jampec nadrágját imádja és „japi”-nak hívja. – Pillanatnyilag azt a kistányért nyalja, amin a zsíroskenyere volt és ha szóok hozzá, megnyugtat, hogy jó-jó. – Reggel mindig elmondja, hogy vau-vauról és cicáról álmodott. Tudja, hogy a „jábi” a „nama”-é. – Most is jó kislány és engedelmes, az apját egyre jobban imádja. – Gyurka most nem próbál, de azért töméntelen dolga van. Részint mint szakszervezeti férfiunak (ebben a minőségében holnap egy napra Pestre megy valami értekezletre), részben mint magánembernek. Sajnos a következő darabban, ahol lett volna végre egy neki való főszerep, nem játszanak a prózisták, hogy nyugodtan tudjanak tájba járni. Úgy látszik, ez az év már nem alakul gyönyörűen. – Ezzel szemben lehet, hogy egy kis mellékes jövedelmünk lesz a jövő hónaptól, ami nagyon ránk fér. T.i. öten alakítottak egy dzsessz vokál kórust, amivel különböző szórakozóhelyeken lépnének fel. Ez alkalmanként a gázsi 15%-át jelentené, ami levonva, elosztva kb 180 Ft-ot hoz esténként a konyhára. Ez úgy volna szép, ha hetenként kétszer-háromszor lenne, amire, ha nem is ilyen rendszeresen, de van némi remény. Ezért minden vallásos családtag imádkozhat a sikeréért. – Stokikám a következő kis zoknit feltétlenül hosszabbra csináld, és a szárát is egy kicsit bővebbre! – Februárban jön a nagymama, úgyhogy sajnos nem hiszem, hogy mehetek. Zsírt itt 38-ért lehet kapni. – Más különös hír nem jut eszembe. Ti is írjatok. A csomag megérkezett? Jutka blúz anyaga nem került még a kezembe. És a leibchenjeimet[MJ3] sem tudom, hol vannak, de gondolom ebből jobbat csinálsz.

Sokszor csókolok mindenkit:

Zsuzsa

---

[MJ1]A szomszéd kislány

[MJ2]Ambrus Edit, Brusi

[MJ3]mellényke; a felsőtestet takaró meleg női alsónemű

TOTI levele (lehet, hogy későbbi):

Édes Zsuzsám! Már régen írtam Neked, és mint ma reggel kiderült, Apa zsebében volt egy rég megírott levél, amit elfelejtett bedobni. Azért elküldöm, mert ami benne van, nem aktuális, kivéve a Babszi levele. Megkaptuk legutóbbi leveleteket, remélem írtok Feriéknek, és a fényképet elkülditek. Ha majd időd van, írjál, hogy boldogultál a bejárónő nélkül. Nagymama nem látta még Prüntyikét, ha még ott van, sokszor csókolom őt. Nekünk változatlanul sok a dolgunk, a varrás kicsit csappan, közben Jutkának megvarrtam a kockás blúzt. Tegnap új kötési lehetőséget ajánlottak norvég eleje, passzé nélkül, à 25 frt, és lehet akármennyit, de határidőre. Kata most megy e a nőhöz megbeszélni, pontosan hogy áll a dolog. A tavaszi munkák még nem kezdődtek, most le kell szerződni. Itt is több lehetőség van: az állami, az építőiparban, mint segédmunkás, és esetleg Szarvasra. Az utóbbi azért nem jó, mert csak szombaton jöhetnének haza. Amíg lehet, várnak, hogy alakul, melyik a legjobb.

Édesem, csókollak, mert viszik a levelet.

Puszi

Stoki

22.-én

ZSUZSA:

Szeged, 1952. febr. 26.

Édes Stokikám, végre lezajlott a háziasszonykodás és vendégjárás, no meg az azt követő zűrök, így, ha Prüntyi engedi, megpróbálok írni. – Elég jól sikerült a saját sütés-főzés, persze nagy előny volt, hogy Gyurkának nem voltak próbái, csak különböző ülései, de így mégis volt itthon is. A bevásárlást is el tudta végezni. Jutka nagyon jól viselkedett. Igazán nem volt vele semmi baj. Úgyhogy komolyan foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy megoldhatnám a kérdést egy hetenként egyszer vagy kétszer bejáró nővel, aki a kismosást és egy alaposabb takarítást csinálna. Persze ennek nagy hátránya, hogy én nem tudnék soha elmenni hazulról. Most szó van arról, hogy Juci bevonul egy gyárba, akkor megint gondolkozom majd a dolgon. – Nagymama nem sok vizet zavart. Jutkát hála Istennek nem rontotta és ez a legfontosabb. Sokat járt színházba, moziba. Állandóan sírt, hogy hideg van, ami bosszantott, mert a méregdrágán (fa q: 70-75) vett tüzelővel kénytelen vagyok spórolni, és a szobában bizony csak a du.-i alvás után fűtök be, és a konyhában is csak az ebédfőzés ideje alatt van meleg. – Jutka viszont csodálatosan bírja. Most ugyan éppen náthás, de azt hiszem, először a tél folyamán. Most is Gyurkától kaphatta el. A nátha alatt is megőrizte földöntúli jóságát, pedig volt egy kis hőemelkedése is. Játszik egyedül, és rengeteget dumál. (közben kinőtt két szemfoga is) Óriási dolgokat mond. Jóformán mindent ki tud mondani, és már sok mindent tudatosan. Nem is tudom, hol kezdjem. Nagymamát Dédinek hívta.. Mondja, hogy Toti. Naapa Kámama, persze a régi Macit és Katát is! Újabban Anyu és Apu vagyunk, Ismeri a Tubi-t, tudja, hogy a Zeni: me-asszony. „R” helyett „j”-t, „ö” helyett „o”-t, „ü” helyett „u”-t mond. Magas hangok előtt a „k” általában „t”, és néha az „l” is „j” lesz. A bilizéssel rendbe vagyunk, kivéve az alvási időszakokat. Arra már persze rájött, hogy ha azt mondja „e-e”, akkor foglalkozunk vele, ezért néha becsap. De ilyenkor nem hajlandó ráülni a „bini”-re. Viszont van olyan eset is, hogy azt mondja „e-e”, megkérdezzük: „hozzam a bilit?”, mire indignálódva válaszolja: „aszé modó”. Ezt nem tudom, honnan vette. Általában egész fantasztikus, de szokott ragozni. Ma például az ágyban közölte: „Dzsoci abédet foz”. Most például kiszedett egy könyvet (kony), és amikor közöltem vele, hogy nem szabad, rohant a könyvszekrény felé: „minyá etenni, minyá etenni”. Csodálatos frizurája van, a feje tetején van egy miniatűr varkocs rózsaszín szalaggal, ami járás közben mozog. Már nagyon szeretném, ha húsvét volna és láthatnátok, mert közben is elmenni nagyon költséges. – Apának elküldjük Gyurka óráját. Ő úgysem használja. Az álaranyról[MJ1] változatlanul nem tudok. Remélem Gyurka órája jó lesz egy darabig. Nem egy nagy márka, de elég tisztességesen jár. – Ontom neked az olcsó recepteket: Ez speciel torta, de nem kell bele vaj, és nagyon jó zaftos. Egy vizespohár liszt, 1 v.p. cukor, 1 v.p. mák v. Dió, 1 tojás. – a másikat még nem próbáltad ki? – A pamutokat akkor tudnám megkeresni, ha Jutka alszik. – Kutatás eredménye: A rózsaszín ágykabátot nem találom. Ismét kerestem Jutka anyagát. Pedig mind a kettő itt van, sajnos úgy látszik „jó helyen”. – Az egyik zokniban tűzkő van. – Elküldöm az angol pólyát, valamit kellene belőle Prüntyinek csinálni. Ha kitelik, amit nem hiszek, egy pizsamát, vagy mást. Most még tudná használni. – Az óra is zokniba van. Vigyázni kell, beigazításnál óvatosan kihúzni! Mert az a kis bütyök kijön időnként. Sok csók, írjatok

Zsuzsa

Toti írásával:

Árvízvédelmi és ^Folyamszabályozási hiv, Gyula

Városház utca 26.       Kata    József  vállalatvezető, most Dénes Valér Gyulán

Szőke Szabolcs itt

---

[MJ1]nem tudjuk

 

Szívszorító levél (mind külcsín, mind belbecs tekintetében az testvéréhez, Radványi Györgyhöz. Vele egy gyerekkori elhatározás, móka miatt magázódtak.

A levélben szereplő "Mihók" Mihályfi Ernő, "Ferike" a Herbst Feri (Jutka udvarlója).

Jártam a Szabó Ervin könyvtárban, ahol megvan 1920-tól az Est Lapok repertóriuma és egyetlen Ros Miklós aláírású interjút találtam. (Kettő gyanús, csak betűjellel.) A 1923-as Est Hármaskönyvében fel van sorolva, mint az Az Est munkatársa: Ross Miklós (riport). Majd még kutatok, mert a Keri egy gimnazista korú saját kiadású verseskötetről is beszél. Érthetetlen, hol lehetnek a művek.

A Magyar Nemzetben megjelent cikket végképp nem értem, hisz az 1938-ban indult újra, valamint ott sem találom a repertóriumban.

A levél háta:

A következő levelet, 1952 január 27-én ő írta az Apunak.

Mások biztos nem olyan műveletlenek, mint én, de miután nem nagyon tudtam, mivel próbálta lekötni magát, utánanéztem:

Amikor 1910-ben Kecskemétre került a felsőkereskedelmi fiúiskola igazgatójaként Hajnóczy Iván, föllendült a Katona-kultusz és a Katona-kutatás. Hajnóczy fölkészült irodalomtörténész volt, a budapesti és a párizsi egyetemen tanult. az Eötvös Collégiumban Horváth János tanítványa.

Az elszegényedést Katona családja életében is tapasztalta; ez is, igazságérzése is a szegények mellé állította. 1822-ben megfogalmazta „a nyomorúság igája alatt szenvedő Ketskeméti szegény sorsú Köz népnek” feliratát Koháry herceghez, a város
földesurához, védelmét kérve a magistratus visszaéléseivel szemben.

... nem állapítható meg pontosan, mikor fedezték fel, hogy a főügyész által kezelt bitangkasszából (az elbitangolt jószágok után fizetett pénzből) egy bizonyos összeg hiányzik. E hiány meg egy másik, korábbi tartozás fedezésére a Katona fiókjában talált pénz meg a követeléseit tartalmazó iratokban szereplő összeg nem volt elegendő, ezért sor került az utána maradt szőlő elárverezésére is. Ezt a testvérei vették meg.
Hivatali titkokként intéződhetett volna el ez a kínos ügy, ha az apja nem kereste volna új meg új beadványokkal a fia igazát. Katona életrajzírói sem foglalkoztak volna vele, ha ezek a beadványok nem kerültek volna a nyilvánosság elé.

Keveset tudtam róla, jobban mondva kevéssé érdekelt, amit meséltek. Mikor mi, Miklósy lányok eszméltünk, már beteg volt. Agyérelmeszesedése volt, és mi tagadás, kellemetlen tulajdonságai lettek, bár úgy hallom, sose volt könnyü természete.

Besztercebányáról származott, azt hiszem Trianon után kalandos módon szökött Pestre (átúszott valami folyón?). Ez nem ő volt. Keri közlése(szíves). Állam és Jogtudományi doktorátusa volt, de újságíró szeretett volna lenni. Dolgozott is az Est Lapoknál (próbálok majd keresni valamit, amit írt). Aztán megismerte a Totit, akit csak akkor adtak hozzá, ha "rendes állása" van, így hát elhelyezkedett egy kecskeméti hitelszövetkezetnél. (Úgy emlékszem, erről is van egy novellája.)

Most csak pár kép:

 

 

A kitelepítés alatt ezt a verset írta:

 

Előének

Furcsán fest énekem, formája bár hexameter,
Tartalmat úgy takar, ó, mint tehént a gatya.
Nem hőst énekelek és nem hazug mithoszi tettet,
Nem véres háborús hőst, s nem vezért, bátort, erőst.
Majd jön a holtunk után a hazug, szépítő utókor,
Szoborba gyúrja bele, s nem fordul ki a bele.
Minden kor könny és piszok, rettegés, és rút kór, gyalázat!
Álmatlan csúf éjszakát csak költő mázolja át.
Nem vagyunk félistenek, csak tiprott, csúnya kis hangyák,
S lesz belőlünk hérosz, ha jön egy Homérosz.
Én és bús társam is éljük a létet a létért,
Véres a kérges tenyér, keskeny a déli kenyér.
Rokkant bár a karunk, de mégis csak túrjuk a földet,
Ujjunkből serked a vér, s pár forint érte a bér.
Furcsa csapat, kómikus, mindenki vígan nevethet
Hajnalonként aki lát: munkába megy a brigád.
Lábunkon szörnyű cipő, két számmal bővebb, mint kéne,
Nyílik rajta egy tág lik, csak a folt helye látszik.
Kék nadrág foltjait a piros, zöld folt szaporítja,
Nem veszi senki zokon, küldte egy pesti rokon.
Ember! Állj meg tehát, mert embert énekel versem.
Rólad szól ez a dal légy öreg vagy fiatal.
Tűzben lángol a föld most reng, recseg és ropog minden,
Szól a sok heje-huja vad tohuvabohuja.
Jaj! Sikoly! Bús hörgés és bősz indulók zakatolnak!
Véget ér egyszer a zaj, sírás is és a kacaj!
És akkor üszkökön át, halottas bús temetőben
Rettenetes lesz a csend, félni fog bűnös s a szent!
Akkor majd hallod e dalt, mint halk elhaló nótát
Messziről hangzik a hang, miként egy pengetett lant,
És hozzád szól messziről és téged szólít az ének.
Az eltünt évek alól embernek ember dalol.

Radványi Miklós

Most utólag illusztrálok.

Keri a bundában, amit elküldtek, de megázott benne, és mikor a kályhánál szárították, összement.

Egy pár a Kata karikatúráiból. (spórolok vele, de mind fönn lesz, mert csodásak)

 

 

Végül Prüntyi karácsonyi ajándéka.

(Írta: Apa, rajzolta: Kata, színezte: Keri)

Három hónap még 1952-ig.

 

Fázás, tüzelőprobléma, meleg ruha kellene. A Herbst (Ősz) Ferit behívják katonának.

Egy kép a kitelepítés előttről:

Nelli (Keri barátnője, akivel levelezett a repesz-ütötte lukon át), a Feri, és a Keri a Przemysl szobornál. Szépek.

szerintem a pöttynél:

 

Még mutatok békekölcsönt, csak 200-ast találtam.

Jöjjenek a Toti levelei:

Elolvasom »

Kedves olvasóim, technikai nehézségeim miatt a bejegyzéseket nem a kedvem szerint szerkesztem sajnos, de túl sok időt töltök a kínlódással, hogy az elképzeléseimet megvalósítsam. Inkább feladom.

Ezeket a képeket a levelek elolvasása utánra tettem volna.

Véletlenül találtam egy Jeles András idézetet:
Karamazov: „Az Isten más világból vetett magvakat el ezen a földön.” (Ez valami olyasmi, mint a gyapottermesztés Magyarországon, annak idején.)

_________________________

Tudományosan:

SZOCIALISTA TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS KÉRDÉSEI
Rákosi 1950. februárjában fogalmazta meg az egész folyamat társadalmi-politikai determinisztikus alapjait: „A szocializmus országa a korlátlan lehetőségek országa. …hol az építésben a felső határ? Én erre azt válaszoltam: az égbolt a felső határ!
1952-ben már kiosztották az 1951-ben legjobb eredményt felmutatók számára a „gyapotszedés hősei”, a „gyapotszedés mesterei” kitüntetéseket. (A címek megszerzésében élen jártak a Sátorhelyi Állami Gazdaság asszonyai. Mellettük a Békési Állami Gazdaság,(!) valamint a Surjáni Állami Gazdaság dolgozó női értek el címeket).

Toti és Prüntyi még júliusban

Totika szeptember 10-én írja a következő levelet: beszámol róla, hogy elmúlt a nagy ijedelem, a Jutka terhes, az orvos szerint csak a "megváltozott életkörülmények" miatt maradt el a mensese, aggódnak, milyen munka lesz ősszel. A Jutka tanulását - persze - nem engedélyezték. Aztán az örök témák: Prüntyi, kötés.

Szeptember 11-én egy SOS lap a Jutkától kenyér ügyben.

 

Elolvasom »

9. levél

?

Édes Zsuzsikám! Most vasárnap délután vagyunk, a család bent fekszik a szobában, én kihurcolkodtam a nyugággyal a kis kertbe (hátra), és a diófa alatt nyaralok. Hőség van, de azért itt árnyas és egy kis szél fúj, úgyhogy azért nagyon kellemes és élvezem a „madárkától[MJ1] ” eltekintve, a csendet.

Ez a hét nagyon zűrös volt, majd igyekszem leírni. Tőled két levelet kaptam, egyet pénteken, és egyet Apa ma hozott a postáról. Édes kis Prüntyikénket rengeteget emlegetjük, a háziak, és persze Márkusék[MJ2] is. Reméljük a gyomra rövidesen teljesen rendbe jön. Azért, ha nem javul, ne halogasd, inkább vidd el orvoshoz. Remek, hogy olyan nagyokat alszik reggel, és napközben milyen, jó? Hol játszik, az ágyban vagy a földön? Írd meg, hogy el tudjam képzelni. A mellékelt fényképen Prüntyi nagyon édes, általában a család jó. Ezt a tanító vette fel, a mieink csak a hét közepén lesznek meg. Örülök, hogy van bejárónőd, egyedül nem bírtad volna a gyereket és a háztartást rendesen ellátni. Ha mindent mos, nem drága, hiszen a mosatásra egy tekintélyes összeget adtatok ki. Csak beválljon.

Szóval kezdem hétfőn. Feri[MJ3] az egész napot a tanácsházán és a rendőrségen töltötte. A motort nem kapta vissza, egy írást követelnek Pestről, amiért Feri kedden hajnalban felutazott Pestre, és azóta semmi hír, nem jött, nem írt. Jutka izgul, teljes joggal. Talán még gondoljuk, hogy ma este megjelennek Saci[MJ4] val egy másik motorral, de azért ez nem valószínű. Kedden hetipiac, délután Prüntyikének kötöttem, illetve meghosszabbítottam fél pár zoknit.

Este Apa szörnyen kimerülve érkezett haza, Nusival elhatároztuk, hogy szerdán nem engedjük ki dolgozni, amibe aztán végül ő is belement.

Este ¼ 10-kor jött a Jánosi Zsuzsa, hogy egy rendőr volt náluk, mondván, hogy szóljanak az ismerősöknek, hogy másnap reggel a pestieknek (a családfőknek) át kell menni Békésre a személyes adatokat bemondani. Nem tudtuk, hogy ez komoly dolog-e? Fél hétkor ment a vonat. Apa ki akart menni az állomásra körülnézni, hogy tényleg mennek-e, de olyan szörnyű hasmenést kapott, hogy én mentem ki az utolsó pillanatban megérdeklődni, és látva a sok pestit, hazarohantam és én indultam útnak. Voltunk vagy százan a rendőrségen, tényleg csak személyes adatokat kérdeztek: születés, állás, volt és jelenlegi lakás. Utána ettünk fagylaltot, persze megint egy csomó barátnőt szereztem, Arankával is összeakadtam. Délután 3-kor jöttünk vissza. Nagyszerű volt szabadon jönni-menni. Apa persze itthon izgult, délben kirázta a hideg, fölment a láza 40°. Nusi orvost hívott, és a hasa délig ment. Estére, mire az orvos jött, a láz leszállt, hasmenést és egy kis gyomorsüllyedést állapított meg az erős fogyástól, hétfőig, holnapig kiírta betegállományba. Hála Istennek hamar rendbe jött, tegnap és ma már rendesen evett, holnap már megy dolgozni, de abba beleegyezett, hogy most hízlalni fogja magát, tejes kávé és hasonló dolgokkal fogjuk etetni.

Csütörtök délután kérte a házi Katika, hogy vasárnapig varrjak neki egy japán blúzt. Azt kiszabtam délután. Pénteken heti piac, utána délelőtt ki a Blanka-majorba Apának a beteglapjával, délután a beteglappal az orvoshoz. Estére azt sem tudtam élek-e, halok abban az őrült hőségben 14 km-t mászkáltam. Tegnap...

---

[MJ1]A vadgalambok, ezt búgták: „madááárka”.

[MJ2]Szomszédok, náluk lakott a Miklósy család

[MJ3]Herbst (Ősz) Feri kölcsön motorral látogatta meg a Jutkát (Keri), igazoltatták, és lefoglalták a motort.

[MJ4]Feri barátja, fiú, tőle kérte kölcsön a motort.

 

Egy kép Apáról. Tényleg nem kövér:

10. levél

? Szombat

Édes Zsuzsikám!

S. O. S. Botrányosan nincs pénzünk. Kérlek nézz utána, hogy a harisnyapénzt megkapjuk. Egy pár napra (3) van kenyérre és Apának cigarettára és vége. Itt kölcsön sem kérhetünk senkitől. Tetejébe őrült pech ez a rossz idő, mert nem tudnak dolgozni, tehát nem is, és amire számítottunk 10-én, sajnos nem fut be. A Körös kiáradt, a lányok egész héten itthon, ott nem lehet dolgozni. Apa sem tud ásni, ültetni, mert vagy esik vagy nagy a sár. Zsuzsikám, nagyon kell a pénz, intézkedj.

A kötőtűket írtam már, ne felejtsd el, és nagyon kellene egy 4-es még, hogy Manci is, én is köthetnénk, hátha van valakinek.

Csütörtökön várunk délután. Csabáról eddig személlyel jöttél, ez a vonat nincs, de kb. Abban az időben érkezik egy gyors. Jó volna, ha megérdeklődnéd, hogy tudjad pontosan.

Apa megy a postára, viszi a levelet. Millió puszi a viszlátig

Stoki

11. levlap

? Csütörtök

Édes Zsuzsám! Csak röviden azt írom meg, hogy mégis elmaradt a jövő heti munkánk, tehát itthon leszünk. Megint dolgozik mind a három, de háromfelé. Jól vagyunk.

Sok csók

Stoki

 

 

Az eddigi bejegyzésekben, a mostaniban és ezentúl is sok-sok szó lesz Prüntyiről - aki magam volnék - ezért kicsit röstellem, hogy ennyire rólam szól, körülöttem forog minden, de higgyétek el az elmúlt majd 60 év már történelmi távlatot teremtett az akkori kisbaba, és a mai Miklósy Judit között.

Lássuk be, ha kevésbé édes a Prüntyi, akkor is kapaszkodtak volna bele a mezőberényiek és a szegediek is.

Ám édes volt:

 

Nem várták üres kézzel. A Kata megrajzolta az első képeskönyvet:

Kicsit idealizálták a falusi életet/életüket, nem gondoljátok?

Óvták a gyerek lelkét mindig, mindenáron.

Hál' Istennek több kép is készült, nézegessétek!

Az Apu meg is énekelte, hogyan éltek:

Építő kritikát kaptam, kettőt is a blogbejegyzésekhez.

Először is a Wagner Jocótól (ő az, aki még kisfiú a kitelepítési képeken.)

A Búza-Wagner család a következőképpen épült fel:

Abban az időben az "öregek" Búza Márton (Gazdi bácsi) és felesége (Ojeg Juji néni)

Az ő két lányuk: Búza Julika és Katika.

Katika férje: Wagner Jóska, gyerekük, a kis Jocó (akivel többször fényképezkedik a Prüntyi), később született még egy lányuk, Erzsike, a Mikósy Anna barátnője.

A jelenükről később, képekkel.

Második kritika:

A Veve elveszett a nevekben.

Gyuriból abban az időben csak kettő volt: a Radványi, és a Miklósy. A fellebbezéseket a Radványi írta, de az általában Gyurikának nevezett Miklósy látogatta meg a kitelepítetteket.

A Feri a Keri udvarlója, akkor még Herbst, később Ősz Feri.

Az Imre (Holl Imre). a Kata udvarlója, későbbi férje és gyermekeinek apja, csak ideiglenesen volt "gonosz", mivel nem írt a Katának. Később, mint a két gyerek és a sok éves házasság mutatja "kigonoszodott".

Majd később megpróbálom az ő sorsukat is követni.

Levlap

1951. júni. 26 kedd.

Édes Zsuzsikám! A csomagot megkaptuk tegnap hétfőn. Köszönjük szépen, nagyon jó volt a hús és süti. Apa boldog volt a kávéval persze rögtön főztem neki. – a lányaink tegnap óta mezei munkára járnak, szénát gyűjtenek, kévét hordanak és kereszteket raknak. ¼ 6-kor mennek és kb délután 6-ra jönnek haza piszkosan és bizony elég fáradtan. Nagyon jó ebédet kapnak, tegnap leves, malacpörkölt rizzsel, ma leves, lekváros tészta. Apa is jövő héttől menni akar. – Jól vagyunk, írjál drága picikénkről, majd írok én is megint bővebben. Pepiékkel együtt csókollak
Stoki
26-án

Levél 2

két hét után, vasárnap, 1951. júni 31.(????)

Édes, drága Zsuzsikám! Ferinek nagyon örültünk végre egy igazi pesti,

 

persze nekitámadtunk millió kérdéssel. Juditka boldog, szegényt nagyon sajnálom, látszólag beletörődve él és dolgozik, de azt hiszem, titokban sokat sír, sokszor rajtakapom, hogy könnyes a szeme. Szegénykém gondolom nehezen tudja megérteni, hogy miért kell neki itt élni és a nyári szünetet mezei munkával tölteni. Szegény Kata is első szombat délután sírva fakadt, mert eszébe jutott a pesti szombat. Mi öregek egész biztosan jobban bele tudunk törődni, de szegény fiataloknak százszor nehezebb. Nekünk csak azért rossz, mert értük fáj a szívünk. Szegény Katának még plusz fájdalom, hogy ez a disznó Imre még nem is írt neki. Azt hiszem, ez most komoly kiábrándulásra vezet, amit nem is csodálok, hiszen a posta tartja bennünk a lelket. Első napokban a Nusi is Kata is nyugtatták magukat, hogy az Imre egy zárkózott furcsa természet, de két hét után mégis egy kis túlzás ez a nagy zárkózottság, amikor Kata rögtön írt sőt kérte, hogy a munka könyvét sürgősen küldje el amire itt szüksége is volna. Most írt a múzeumnak és attól kérte. Szóval szegény Katát nagyon sajnálom még ez a lelkiválság is hozzá. Ezt a nyaralást csak úgy lehet végigcsinálni, hogy az ember nem gondolkozik, vagy csak arra gondol, hogy egyszer csak vége lesz. Ne ijedj meg Zsuzsikám a levelem hangulatától, tényleg nyugodtak vagyunk és sokszor nagyokat nevetünk, csak néha döbbenünk meg azon, hogy miért is vagyunk mi itt? De nem győzzük hangoztatni, hogy a körülményekhez képest milyen szerencsések vagyunk. Tényleg úgy van, ahogy írod, itt is vannak tanyákon, az borzalmas, de itt a községben is sok „kollégával” beszéltünk, akiknek szörnyű a lakásuk. Pici, sötét meleg. A miénk igazán főuri, nyugodtan mondhatom most, hogy akármelyik gróf elcserélné velünk. A háziak tündériek, jók, figyelmesek hozzánk gyümölcsöt, kóstolókat adnak, tüzelőt egyelőre nem kell vennünk, ellentétben a kollégáinkkal, mindig szólnak, ha begyújtanak, hogy mehetünk főzni. Látszik rajtuk, hogy nem vagyunk útba, hanem sajnálnak. A varrást már mondtuk, nem csak nekik, hanem mindenhol ahol lehet. Reméljük is, hogy majd akad. A lányaink a múlt hetet végigdolgozták egy nap kivételével amikor esett, fizetés csak 10 nap után van, így még nem tudjuk, mit keresnek. Tegnap Apa is velük ment árpakévéket kötött és rakta keresztbe, a lányok meg az elrongált kereszteket (széltől, esőtől), hozták rendbe. Apa állítólag nagyon jól bírta, hétfőn ő is folytatja. Munkakényszer nincs, aki akar jelentkezik, de hát persze igencsak minden épkézláb ember megy, mert hát élni kell valamiből. Sokszor mondjuk, ha látunk szegény öregeket, hogy vajjon azok mit csinálnak. – A küldött dolgokat nagyon köszönöm, Pepinek külön a margarint és a Kávét nagy kával. És köszönök neki mindent, amit értünk, érted és a kis Prüntyikéért tesz. Soha nem fogom elfelejteni. Zsuzsikám a szekrényeket egyelőre nem adjuk el, reméljük, hogy arra még szükségünk lesz. A Peidlnétől a Nusika ezüstjét is elhoztad? Ha nem, vedd azt is magadhoz. – Gyurkával is úgy beszéltük meg, hogy erre mentek haza és hogy a gyerekkel legalább egy éjszakát itt töltök. Gondolhatod, hogy mind már alig várjuk. A hálóing anyagait Gyurka elhozta, jövő héten meg is varrom. Drága Gyerekem cigarettát vegyetek megint, mert itt egyáltalán nem kapni, azt hiszem, elég, ha ti hozzátok, ha előbb kell, megírom. A Nusika matracát 100 forintért el lehet adni, és ha a Helénnek nem terhes és egyszer alkalma van akár egy ócskásnak is azon a bútoron kívül ami a lakásban volt, tehát az óvóhelyen voltak régi vacakok, a Peidl néni tudja talán melyik az, ha eladod akármennyiért. – Édesem visszatérve jöveteletekre, nagyon jó volna, ha lehetne szombaton jönni, mert szegény munkásaink csak vasárnap vannak itthon és szeretnének úgy téged mint Prüntyikét élvezni. Ha a jó Isten megsegítene, hogy Szegedre kerülhetnénk édes Zsuzsikám, de jó volna, de erre gondolni sem merek. Jutka iskolájával nem tudom mi lesz, itt nincs gimnázium megengedik-e, hogy Békésre vagy Csabára bejárjon? Itt be kellett jelenteni és természetes a pesti bejelentőket elvették. Az élelmiszerjegyeket, kenyér, liszt, cukor megkaptuk 3 hónapra. Különben mióta itt vagyunk, felénk se néztek, a hatóság, csak elmenni nem lehet. – A húst Gyurka hozta pénteken, ma azt ebédeltük, megint kaptunk 6 drb. tésztát és ebéd közben az ablakon beadtak egy üveg bort, lehet, hogy a Feri tiszteletére, mert mért nem adtak múlt vasárnap is, igaz? Ferivel fölirattunk egy pár dolgot, nem tudom, megtaláljátok-e? Az ékszert, ami Ferinél van, vedd magadhoz, mondtam neki is. Édesem, még valami eszembe jutott. Az orvost én akkor nem fizettem ki. Telefonon kérdeztem, 30 forint mondta ő, de nem sürgős. Hallom, hogy Picurkánk megint beteg volt, remélem már semmi baja. Drága gyerekem, ha valamiről nem írtam, a Feri talán tud mesélni. Bár gyakran jöhetne, nagyon örülnénk neki, sajnos kicsit messze vagyunk Pesttől és sokba kerül. Ha Jancsi erre felé jár, eljöjjön! Szervusz Édesem, mindnyájatokat nagyon sokszor csókollak Stoki

A pénz cigarettára

Egy levél vége Keri

Édes Zsuzsikám.

Mivel egyelőre itt nem kaptunk kenyérjegyet, kérünk, hogy a felküldött jegyekből, ha tudtok, kb. 6 kg-ot váltsatok be, és ha majd Feri lejön, hozza le. A tejjegyeket pedig használjátok egészséggel, itt nincs rá szükség. Egyébként mi jól vagyunk, Apu ma megy be a Tanácsba. Prüntyikét sokszor csókolom, rengeteget emlegetjük őt. Ferit üdvözlöm és általában az egész háznépét.

Sokszor csókollak: Jutka

Mondd meg Ferinek, hogy kérését ma teljesítem.

Levél 3.

1951. júli. 4. szerda ?????

Édes Zsuzsám! Szerda ebéd után van. Drága Gyurikánk most jelent meg egy szűk órányi időre. Lázasan mindnyájan hozzáfogtunk írni, mert a leveleket nem akarjuk itt föladni és sietünk, hogy Gyurka elvihesse. Délelőtt írtuk a mellékelt lapot, amit itt szándékoztunk föladni. Most édes Zsuzsikám, megint kérek. A Helén[MJ1] nél a sárga szekrényben (Nusiéban) van egy papírzsák és abban Nusinak egy egész új tornacipője, amit kérünk, ha Feri jönne vele, ha nem, postán. Azután – gondolom fogalmad sincs hol lehet, mert nekem sincs – az előszobában a fehér szekrényen voltak a kofferek, az egyikben voltak ilyen kész szabásminták, férfiing, kombiné, kulikabát, ruhák stb. Tehát azt, ha lehet, valahol a Helénnél vagy Ilinszkiné[MJ2] nél. Ez nem égetően sürgős. Apa a xxxx pamutot a xxx révén akarja eladni, ezt is ha össze tudod szedni, szintén nem sürgős. A zsírt a Helén féle Xxxxnál megérdeklődni, hogy mibe kerül, mert itt állítólag 90.- forint. A Ferivel meg küldjél cigarettát; harmonia, terv vagy Kossuth mert itt nem kapni. Az árát megadjuk. Apa is keveset szí, én pláne.

Sok puszi

Stoki

---

[MJ1]Szomszéd a Bem rakparton

[MJ2]Bem rakpart, II. em sarokban balra, csecsemő gyereke volt ostrom alatt.

 

1951. júliusában Prüntyi a szüleivel Mezőberényben nyaralt, addig már nincs is több levél.

Búza Julika, Búza Katika, Mancika (özv. Gyürky Sándorné, Rosenauer Margit), Zsuzsa (Miklósy Györgyné, Radványi Zsuzsa, Gazdi néni = ojeg Juji néni (Búza Mártonné), Prüntyi (Miklósy Judit), Toti (Dr. Radványi Miklósné, Stocker Margit).

Persze írt kérvényt az Apa is,

írt Radványi Gyuri az Apa érdekében Mihályfi Ernőnek

("Egyetemi évei alatt újságírással is foglalkozott. 1920-tól az Est-nek külső, majd belső munkatársa volt." Biztos innen az ismeretség. Volt külügyminiszter, az országgyűlés alelnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Haláláig 1972 pozícióban. - nézzetek utána, érdekes fazon lehetett.)

Radványi Gyuri a Katuka érdekében Ortutay Gyulának

(Ő volt éppen a Múzeumok Országos Központjának a főigazgatója. Az ő most megjelent naplójáról sokat lehetett olvasni.)

Elolvasom »

Gyerekek, szívszorító volt begépelni, és érezni, hogy még reménykednek.
Érzékelni a kis cseleket: a Gyürkyt i-vel írják, az Apa nem doktor, nem említik, hogy testvérek - pedig milyen jó testvérek a Rosenauer-gyerekek.

Nem pont ide való, de van róluk egy gyönyörű kép:

Balról: R. Erzsébet, R. György, R. Miklós, R. Margit

A szöveg: Kedves Maris Nénikém! Itt küldöm ezt a komisz kis képet, amely mégis jobb, mint akkor gondoltam.
Hál’Istennek már készen van Mama a nagy rendetlenséggel – sőt mi több, ma megérkezett a kinézésre elég tisztességes új cseléd. Mennyi boldogság egy csomóba. – Előadásaim jövő héten lassacskán már megkezdődnek. Ideje is már. Valamennyiöket csókolva. Kézcsókját küldi szertő öcscse: Bp. 1905.IV. 16.     Miklós

Nincs mese, rá kell térni a kérvényekre, fellebbezésekre.

Úgy képzelem az első két kérvényt a Rosenauer Gyuri bácsi írta (miután elvitte hozzá a hírt a Keri).  Az Apa levele már egy hónappal később íródott, azt gondolom Pesten gépelte le valaki.

Ez a két levél született rögtön

Elolvasom »

1951. júni. 20. szerda
szerda
Kedves Zsuzsám. Azon töprengünk, hogy a megadott záros határidőn belül hová próbáljuk áthelyeztetni magunkat, eszünkbe jutott, hogy Marának van Békéscsabán rokonsága. Légy szíves Marával sürgősen érintkezésbe lépni s megkérni, hogy kérdezze s kérje meg rokonait, hogy egy szobába fogadjanak be ötünket, s erről a helyi Tanácstól szerezzenek bizonyítványt. Nekem Gyuri a Katának a Múzeum szerez kenyérkeresetet. Itt félek attól, hogy itt nem lesz munka.
Persze Gyurka csak folytassa a Szeged-i xxx. Bár ez sikerülne én ma írok Schummeréknek[MJ1] nek kevés xxx xxx ügyben. Pepi bá csiék[MJ2] nekem nem tudnak tippet?
Gyuriékat informáld. Itt a Tanács arra elvi engedélyt nem ad, hogy elutazzam valahova dolgozni konkrétum kell.
Csókol Apád

---

[MJ1]Kecskeméti barát. (Ferenc), Két lány, az egyik paralizises. Háború alatt Pestre kerültek. Mint barátnak írt neki.

[MJ2]Purjesz János. A Bem rakpart III. emeletén laktak, Herbst Feri nagynénje-bátyja. Pepi bácsi zsidó volt, ostrom alatt a lakásban volt, nem ment le a pincébe.

Mara Zsuzsa barátnője

Édeseim! Most ülök a tornácon és foltozom Apa nadrágját, amibe dolgozni akar járni. A lányok reggel elmentek munkára, de visszaküldték őket, mert egész éjjel esett, és nem lehet dolgozni. Jutka alszik, Kata olvas, Nusi főz tésztát ebédre. Sok-sok csók Stoki

___________________

Sok-sok puszi: Jutka     

Kedves Zsuzsikám. Itt van még Gyurika is. Egész jól vagyunk, rendes lakás, barátságos gazdák. Javasoljuk, maradj Pepi néninél, amíg lehet. A tulajdonodat képező konyha-kredencet, konyha-seprű szekrényt és konyhai fásládát a rendőrtiszt visszavitette az udvarról a lakásba, melyet lepecsételt. Tanácstól kell kikérelmezni – Gyurinak írtam – lépj vele érintkezésbe.
Csókolunk. Apa

Édeseim, mind a házban és Zsuzsám! Teljesen meg vagyok nyugodva az egész családdal együtt. Mint nyaralás direkt gyönyörű szép házban nagy szoba a háziak bűbájosak, Gyurka itt van. Két éjszakai föntlét után már pihentünk is. Most rendezkedünk, amit lehet, amint lehet, írok részletesen. Ne aggódjatok, jól vagyunk. Sok-sok csók mindenkinek Stoki

_________________

1951. júni. 22. péntek

1951. júni. 22. péntek
Édes Zsuzsikám! Most péntek délután 5 óra van és egy ebédutáni nagy alvás után mind az öten ülünk libasorban a tornác szélén és írunk. Most már teljesen ki vagyok pihenve, az utolsó 3 nap alatt folyton aludtam. – Az utunk első részleteiről Gyurkától és Jutka leveléből gondolom értesültetek.  Nem annyira izgalmas, mint fárasztó volt, nappal a nagy meleg miatt, éjszaka a virrasztás miatt. Kedden éjjel viszont jól jött a meleg, mert ½ 3-ig az állomáson ücsörögtünk míg végre a holminkkal elindultunk új otthonunk felé. Reggel 6-kor feküdtem le, de nagyon jól esett. Próbálom leírni, hogy azóta mit csináltunk. Elsősorban a háziak borzasztó aranyosak, kedvesek és megértők hozzánk, ami mindent megkönnyebbít. A szoba szép tágas, amitől féltem, hogy majd mozdulni sem bírunk, remekül elférünk, sőt 3 szék hiányzik is, lehet, hogy majd a háziaktól kérek. Tehát szerdán d. e. Gyurikánk hangjára ébredtünk, ami nagyon jó volt. Miután elment elkezdtünk rendezkedni, és mondhatom nagy röhögések között ki és bepakolni, mert fantasztikus dolgokat találtunk, amire itt föltétlenül szükség van. Arcfátyol, fél pár molyos kesztyű, elkezdett rececsipke, ősrégen eltörött likőrösüveg dugója és hasonló csekélységek. Azután jöttünk rá, szörnyűség a Peidl néni ládáját tévedésből hoztuk el. Kérlek, mondd is meg neki, hogy a ládát vissza fogjuk küldeni, a tartalmát azt hiszem, lassan elégetem. Szóval estére berendezkedtünk, de közben délután aludtunk egy nagyot. Addig zsíros és lekváros kenyéren éltünk, de vacsorára kaptunk a háziaktól és szomszédból remek tejet (à 2 frt), amit igen élveztünk. Tegnap d.e. vettem remek friss zöldborsót, ebédre főztem levest nokedlivel, estére megint tejet ittunk. Nusika tegnap kimosta Kata nadrágját, az én kék pöttyös ruhámat, amit ma kellő kihuzogatás után vasalatlanul, de „tisztán” (ostrom dolog) boldogan fölvettem és abban mentem piacra. Nusikával ma reggel kivonultunk vásárolni. Vettünk 20 tojást à 1.50, borsót à 1.40, krumplit à 2.50 uborkát à 3.50, meggyet lekvárnak mostani fogyasztásra, azt szár nélkül árulják, litere 3.-. Ma petrezselymes krumplit főztem uborka salátával, estére lekváros kenyeret eszünk, mert tejet talán nem tudnak adni.
Holnap zöldbab leves lesz, kaptunk a háziaktól, vasárnap borsó főzelék és kelt tészta, ha a háziak is sütnek a kemencében. Eleget eszünk, jól lakunk, csak kenyeret az utolsót esszük és a kenyérjegyet még nem kaptuk meg. Ma azt mondták Apunak a községházán, hogy 25-e után kapjuk. Szegény Apu csak ma tudott először bemenni. A lába is nagyon fájt, úgy meg volt dagadva, hogy nem bírt cipőt húzni, lázas volt és a közérzete igen pocsék feküdt mindig. Ma hála Istennek egész jól van, jó hangulatban itt ül köztünk, azt hiszem az egész rosszullétet az átélt izgalmak okozták. Holnap mennek Apu és a lányok munka után érdeklődni. Én rendbe akarom hozni a foltozni valókat és úgy néz ki egyelőre, hogy kötögetni is tudok, azért kérem a pamutot. Tudod melyiket kérem? Egy lapos dobozban van vastag horgolócérna és a kis zoknik, amibe kötőtűk is bele voltak tűzve. Megtaláltad-e vajjon? A Jutka által kezdetteket is lehetne a gyerekkönyvvel együtt, ha tudod, hol van. Kb. talán leírtam mostani életünket, van egy fájó pont is, ha kis gyereket látok megkérdezem mennyi idős. Ma találtam egy 9 hónapos kislányt, aki tragikusan éppen úgy prüntyögött a szájával, mint a mi kis angyalkánk. Persze bőgve szorongattam és csókolgattam össze. Na majd ez is elmúlik.
Édes Zsuzsikám a mellékelt kérvényt vidd el Jutka iskolájába (Jurányi utca gimn.) az igazgatót (Juhász Imre) kérd meg, hogy pártolólag írja alá és ugyancsak írja alá az iskolai DISZ szervezet vezetősége is. Ez utóbbiak tudomásom szerint kb. 1-ig pénteken dolgoznak, tehát tudd meg, hogy az általuk is pártolólag aláírt kérvényért mikor mehetsz érte. Ezután add be a Tanácsnál (régi Előljáróság a Fő utca elején) és tudd meg az iktatási számot. A kérvényt Apa nevében valaki írja alá, a másolatot tedd el. – a lányaink most hordják a vizet. Elég közel van az artézi kút és mert jó meleg az este rendezzük a nagy mosdást. Nusi már mosdik, Apa társalog a gazdával, tisztálkodás után vacsorázunk és aztán lefekszünk. Holnap várjuk Gyurikát talán jön, mondta a lányoknak mikor keresztül utazott. Nagyon-nagyon sokat emlegetünk Benneteket, tudom ez kölcsönös. Írd meg, mit szóltak a Karicáék?
Szombat reggel van és itt van az édes Gyurikánk. Hozott zsírt és kenyérjegyet, úgy hogy már vettünk is kenyeret, tehát a kenyérprobléma is megoldódott egyelőre. Apu, Nusi és a lányok elmentek munka után érdeklődni. Ha visszaérnek és Gyurika itt van az eredményt megírjuk. Most Gyurikával kettesben írunk. Prüntyikéről meséltettük, úgy látszik változatlanul édes. Szegénykét nagyon sajnálom, hogy a meleg hálóingben van. Biztos te is a legnagyobb zűrben vagy és nem tudod mi hol van, de ha el tudnád juttatni a hálóing anyagokat és annak maradékját, amiből kis ruhát szántam, itt megvarrnám. Nagyon jó volna és a baba divatlap is, benne voltak a picurkám szabásmintái is. Sokat gondolok rátok, nekem egy óriási megnyugvás, hogy az áldott jó Pepiéknél vagytok, csak sajnálom a nagy rumli miatt, és Zsuzsikám csak azon igyekezz, hogy abban ne akadályozd meg, hogy a kertbe kijárjon, mert ott dolog van amit nem lehet elhalasztani. – A nők most jöttek meg. A Défosz munkaközvetítő főmufti nincs itt, délben jön meg Csabáról, tehát nem tudtak semmit végezni, délután újra mennek. – Zsuzsikám a textilgyárba innen lehetetlen bejutni. Mint hírlik az a rendelkezés, hogy a kitelepítettek semmi ipari, csak mezőgazdasági munkára alkalmazhatók. Tehát, ha egyszer ráérsz a Fehér Imrével megbeszélni, hogy van-e valami más útja a bekerülésnek. – Édesem mindenkit milliószor csókolok Prüntyikét, Pepit, Jancsit, Emit Veled együtt.
Stoki
Zsuzsikám a xxx féle pamutból 30 dk nálad van 10 dk itt, 10 dk Karica patikás Gabi barátnőjénél, ha találkozik az 50 dk egyelőre ne adjuk el, majd Prüntyike kap téli dresszt belőle.

Karicáék : Toti barátnője
Fehér Imréék: Balatonfüreden barátkoztak össze Apával és Zsuzsával háború előtt, mivel zsidók voltak, anyu segítségével szereztek erdélyi menekült papírokat. (lehet, hogy azt mesélte az Anyu, hogy Fehér Imre később színleg „nagy nyilas lett”, így bujkált. Keri meséli, hogy Apa sok embernek csináltatott hamis papírt, volt valami „forrása”, a Keri 10 éves volt, előtte mindent titkoltak, de Apa később se beszélt róla.

 

Ha valaki nem tudná kibogarászni a feliratokat:

 

Az ablakkal szemben lévő falnál aludt: Nusi, Kata, Jutka. Nusi ágya mellett ágynemű felirattal egy láda, a későbbi "miláda", Prüntyike hálóhelye. (Csak, hogy lássátok, nem dobáltuk ki felelőtlenül a bútorokat, íme egy fénykép róla: csak a Dohány felszámolásakor került ebek harmincadjára.

Mellette egy konyha feliratú láda, itt az edényeket tartották. A két ablakos fal mellett sorban: szekrény, élelem, varrógép.

Még egy híres bútordarab van a szobában, egy kihúzhatós franciaágy. (Stoki nem az ágyneműtartóban aludt). Ez a híres zöld ágy, amit a Katica a 60-as években mindig kihúzott. (Akkor még a Keri szerint bordó volt.)

Az ablakok a befuttatott tornácra néztek.